HTML

Zsuzsi versei

Saját verseim

Friss topikok

Blog ajánló

Emlék srác

zsuzsiversei 2013.10.07. 18:25

- Voltak már hamis emlékeid? Nekem igen. Csak egy átlagos húsz éves fiú vagyok és éltem az éltemet, a saját életemet. Legalább is ezt hittem.

Hogy hol kezdődött? Nem tudom pontosan. Talán akkor mikor megláttam azt a kislányt a kórházban? Vagy akkor mikor egyik reggel felkeltem és olyan emlékvillanás futott át a fejemben, ami nem történt meg velem? Nem tudom, de azt igen, hogy mi lett velem. Az életemmel.

Egy húszéves fiú állt a járdán. Mellette egy kislány, tíz éves lehetett. A kislány óvatos pillantásokat vetett a fiúra. Tetszett neki a fiú erős, magabiztos megjelenése. A fiú észrevette, hogy nézik. Rámosolygott a kislányra, aki mosolyogva, de kicsit szégyenlősen visszanézett a forgalomirányító lámpára, ami még mindig pirosat mutatott a gyalogosoknak. De a szeme ismét vissza talált a fiúra. Nem tudta miért, de néznie kellett. Mikor a fiúra nézett átjárta a biztonság, olyan volt mintha a fiú minden rosszat elzavarna tőle. De nem tudta nem érezni a szomorúságot. Ilyet még soha nem érzett, boldog volt, de a sírással is kellett küzdenie. Véletlenül leejtette a karkötőjét, amit levett a kezéről és unalmában avval játszott. A fiú felvette és visszaadta neki. A kezük egymáshoz ért. A kislány most még jobban érezte a boldogsággal vegyes szomorúságot. Valamit a fiú is érezhetett, látta a tekintetében az enyhe zavarodottságot. Úgy nézett rá, minta ismerné, csak azt nem tudná, hogy honnan.

- Köszi. Mondta a lány és visszahúzta az ékszert a kezére.
- Szívesen.

A lámpa zöldre váltott és a tömeg elindult. A kanyarból feltűnt egy autó, gyorsan jött, nagyon gyorsan.

A fiú elment az edző terembe. Egy új edző tartotta az edzést, de nem is rosszul.

Reggel megszólalt az ébresztő óra. A fiú lenyomta és szinte azonnal iszonyú fejfájás vágta fejbe és valami emlék, de nem tudta h milyen emlék, túl gyors és homályos volt. Egy kislány, aki nagyjából tíz éves lehetett ugráló kötelezik. Csak ezt tudta kihámozni az emléksorozatból. A fejfájás elmúlt és a fiú máris kiugrott az ágyból felöltözni, aztán iskolába. De a buszon ismét az az iszonyú fejfájás és megint az a kislány most rajzol. Egy fiú van a rajzán egy fiú, aki olyan ismerős. Vége az emlékeknek és fejfájásnak is. Nem is emlék volt, inkább hamis emlék, mert nem történt, meg amit látott, de még is azt érezte, hogy az ő emlékei. A kislánynak nem tudta kivenni az arcát, de amit rajzolt, vagy inkább, akit rajzolt igen. Lehetetlennek érezte, de mintha ő lett volna a rajzon. Így teltek a napok, míg nem az edző odament hozzá:

- Megyei kórház.

A fiú a Hő- és áramlástan órán ébredt. Nem tudta, hogy az amit az edző mondott neki álom volt e vagy valóság. Suli után elment a megyei kórházba, ahogy a valós vagy az álombelei edző mondta. Ugyan azt nem mondta, hogy menjen oda, de úgy döntött, hogy megpróbálja. Mikor belépett az ajtón meglátta, hogy edző ott ül egy széken.

- Ön mit keres itt?
- Gyere velem.
- De már vége a látogatási időnek, nem szabadan itt lennünk.
- Akkor mért nem szól a portás, hogy menjünk el?
- Nem tudom.
- Gyere, mindent elmondok.

Felmentek a gyerek osztályra és egy egyszemélyes kórteremhez léptek. Az edző kinyitotta az ajtót.

- Nézz be.

A fiú belesett és az ágyon egy nagyjából tíz éves kislány feküdt.

- Nem ismerős? Kérdezte az edző.

A fiú alig hitt a szemének.

- Őz az, akivel találkoztam a járdán, aki folyton engem nézett.
- Igen. Nem furcsa, hogy nem emlékszel, hogy mi történ miután átmentél a járdán?
- Nem, mert emlékszem.
- Akkor mondd el, hogy mi történt.

A fiú mondani akarta, de nem tudta. Most tudatosult benne, hogy tényleg nem emlékszik. Nem is jutott eszébe eddig, hogy mi történt az után, hogy lelépett a járdáról.

- Nem emlékszem, de miért nem és ön kicsoda? Honnan tud ilyeneket? Erről a kislányról vannak emlékeim? Miért fáj annyit a fejem?
- Mindent elmagyarázok. Miután leléptetek a járdáról jött egy autó, részeg vezetővel és igen csak gyorsan. A kislányt majd nem elütötte, de te félre húztad. Az autó téged ütöttel, a kislányt egy másik kocsi, ő azért van itt, mert nem halt meg, de kómában van. Az orvosok, ma veszik le a gépről. Nincs esély rá, hogy visszajöjjön.
- Én meg megúsztam a balesetet, ez marha jó érzés, hogy én igen, de ő nem. Azt mondta, hogy mindent megmagyaráz, de nem lettem ám jobban.
- Én nem mondtam, hogy megúsztad.
- Mi van? Kérdeztem értetlenül.
- A kislány emlékezetében megmaradtál. Hiába van kómában te ott vagy a fejében. Semmi másra nem emlékszik csak rád. Nem volt ez ez egy hónap furcsa? Semmi nem történt veled azon kívül, hogy felkeltél, suliba mentél és edzésre. A kislány látta a pólódon, hogy hova jársz suliba, az edző táskádon, hogy hova jársz edzésre. Ezeket tudta rólad így csak ezek a dolgok történtek meg veled. De semmi más. Nem találkoztál a szüleiddel, a barátaiddal, nem mentél ezen kívül sehova és neked fel se tűnt, mert te ne létezel.
- Nem értem.
- Csak a kislány emlékeiben élsz, úgy ahogy ő ismert. De te nem vagy. Meghaltál. Téged elütött a kocsi, meg haltál, a kislányt is elütötték, de ő komába esett.
- Ez nem lehet.
- Ez van és te is tudod, és tudtad is, hogy valami nem stimmel veled meg az életeddel, attól fogva, hogy leléptél arról a járdáról. Te csak egy emlék vagy, egy kómás kislány emléke.
- Te ki vagy?
- A kaszásod, ahogy ti neveztek. Érted jöttem, de először meg kell tenned valamit.
- Mit?
- A kislányt ma leveszik a gépről, de segítened kell neki.
- Miben?
- Hogy ne féljen. Hall és lát téged, csak akarnod kell, te ő vagy és ő te vagy. Segítsd át.
- De csak egy emlék vagyok.
- De nem akármilyen emlék. Egy kómás elveszett kislány legjobb és legszebb emléke, olyan emlék, aki segíthet egy kislánynak átjutni a halálon, egy emlék, aki valaki legszebb és utolsó emléke.
- Rendben, segítek…
- Szia, emlékszel rám?
- Igen, te vagy az, aki megmentette az életem.

Szólj hozzá!

Beszédhiba

zsuzsiversei 2013.10.07. 18:22

A teher, amit rám raksz túl nehéz.

Kérdezem miért?

Akadály vagy a beilleszkedésben,

Az órai felelésekben,

A beszédben.

 

A levegő megakad,

A szó fenn akad.

Próbálom,

De nem jön tovább,

Nem engeded.

 

Nem engeded, nem engeded

És kérnéd, hogy szeresselek?

Nem engeded, nem engeded

Utáljalak vagy gyűlöljelek?

Vagy egyszerre mind kettőt tegyem?

Szólj hozzá!

Angyal

zsuzsiversei 2013.10.07. 18:20

Egy fiatal srác lépett ki otthonról. Körülnézett és újra elfogta a félelem. Reménykedve vissza nézett a házba de a szülei még mindig veszekedtek. Mindkét szülője ivott is. Elindult lassú léptekkel. A lehullott őszi levelek megroppantak a fiú fekete bakancsa alatt. Az útja a kedvenc sikátorán keresztül vezetett. Bezárkózva élt. A saját világa a zene volt, a menedék ami biztos. De hiába ment bármerre, a szenvedés és a melankólia folyton a nyomában volt. A szenvedés magához láncolta és nem engedte el. Megállt, nekidőlt egy ház falának. Kiabálást hallott a házból. Egy férfi és egy nő veszekedett. Megfordult, benézett a feje fölötti ablakon. Egy kisfiú szülei veszekedtek a háttérben. A kisfiú az ablaknál állt. A srácnak mélyen a szemébe nézett, kezét nekinyomta az ablaknak. Egyre csak nézték egymást. A srác ahogy nézte a kisfiút, átjárta az együttérzés és a szenvedés. Érezte, hogy a kisfiú az ablakban is úgy érez mint ő. A srác is az ablakhoz emelte a kezét, oda ahol a kisfiú keze volt. Hiába volt köztük ablak már-már érezték egymás lelkét. A kisfiú most elmosolyodott. A srác is egy kis időre. A srác szerette volna átölelni a kisfiút, és ez kölcsönös volt. Mindketten tudták, hogy valami különös kötés, van köztük. Belemélyedtek egymás tekintetébe, a háttérben még hallatszott a szülők kiabálása, de most csak egymással voltak elfoglalva. A fiú elővett a zsebéből papírt és egy vastag filctollat. Csak két szót írt rá, de a kisfiú jobban lett tőle és tudta, hogy az aki most ott áll az ablak előtt nem csak egy egyszerű fiú, hanem az ő őrangyala, aki vigyáz rá, hogy a világ magába ne fojtsa. Az ő angyala vigyázni fog rá...mindig. A papíron ez állt: NE FÉLJ ! A kisfiú résnyire nyitotta ki az ablakot, majd suttogva kérdezte:

- Ki vagy te?

-Még találkozunk. Kitartás, kis haver. -Mondta a srác és elindult.

-Angyal. -Mondta a kis srác.

 A srác úgy tett mintha nem hallaná. De hallotta: ANGYAL.

Címkék: vers versek angyal

Szólj hozzá!

A föld dala

zsuzsiversei 2011.03.07. 19:05

Két kezed vadul ás,

Körmeid kaparásának hangtalan hangjai

A sötétségben némán buknak alá.

Sikoltásod csendben száll,

Csak te hallod senki más.

Föld alatt vagy eltemetve,

Nem tudod, hogy kerültél ide.

Fehér a kezed, oszlott az arcod,

A föld alatt rémült a hangod.

Halott vagy nem beszélhetsz,

Csak meggyötörten énekelhetsz.

Belekezdesz túlvilági dalodba,

Minden könny csepped halkan koppan.

Ezernyi halott ember

Fájdalmasan énekel.

Érzed?

A föld dalol!

Címkék: föld versek zsuzsi versei

Szólj hozzá!

Ezrek

zsuzsiversei 2011.02.17. 23:57

Köd van mindenütt,

Pusztaság,

Kétség és homály.

Lelkek harcolnak,

Győznek és buknak el.

 

Ha csöndben figyelsz

Ezrek suttogják

A szenvedők melankolikus dalát.

Címkék: vers versek zsuzsi ezrek

Szólj hozzá!

Zene

zsuzsiversei 2011.02.07. 20:00

Lassan ivódik beléd,

Ott mélyen a lélekben talál magának helyet.

Megvéd.

 

Nem gúnyol, nem nevet ki.

Az erő, ami a zenéből árad,

Létezik, létezik, és sohasem fárad.

 

Akárhányszor eltaposnak,

Elesel, vagy hazudnak,

Magával hív egy utazásra

Egy jó, szép világba.

 

Több millió titkot, fájdalmat rejt magába,

És sohasem fárad bele az emberi bánat hallgatásába.

 

És a zene még ennél is több.

 

Megtartani az embert a zuhanásból,

Kihozni a lelket a sivárságból,

Ő képes rá.

 

Magával hív utazásra,

Egy jó, szép világba.

És, hogy hol találod ezt a világot?

Hallgasd a zenét és megtalálod.

 

És, hogy mi a zene?

A lélek gyógyszere,

És még ennél is több.

Címkék: zene vers versek zsuzsi

Szólj hozzá!

Légszomj

zsuzsiversei 2011.02.05. 19:29

 

Szabad akart lenni

A saját útját járni.

Hajtotta a vágy

A hólepte magas csúcsok után.

 

Már gyerekként is álmodott.

Miben a csúcsra is feljuthatott.

Már-már érezte a hegyi levegőt

Melybe elvitte őt.

 

Egyik nap gondolta megpróbálja

Álmát valóra váltja.

Feljut a hegyre melyet fehér hó lep be.

Célja a Himalája csúcsa.

 

Sokat utazott mire odaért

De gyönyörű látvány tárult a szeme elé.

Képzeletben máris fent volt.

A csúcsig is eljutott.

 

Másnap el is indult útjára

Hogy a Himalája tetejét meg mássza

Palackot a hátra

Így indult el a hegy csúcsára.

 

Mászott, mászott egyre tovább

Hogy elérje célját.

Boldog volt és szabad

Mert végre a hegyen lehet.

 

Boldog hős akart lenni

Ki célját eléri.

Nem gátolta semmi,

Semmi.

 

Heteket vándorolt

De álma megvalósulni látszott

A Himalája csúcsa már megmutatkozott.

 

Boldog volt és szabad.

De csak most szerzett igazán tudomást róla

Hogy levegője fogytán.

 

De nem indult visszafelé útra

Bár az oxigén hiány fojtogatta.

Szédült,

A légszomj győzött.

 

Összeesett a hegyen

Amit annyira szeretett.

A szabadság vágya

Még mindig lángolt benne

Így hát mászott tovább a hegyen.

 

Az álma végül megvalósult

Fent volt a csúcson

De fuldokolt nagyon

 

Összeesett ismét

A csúcson mit szeretett

Oly nagyon.

 

Egyszer csak a távolból

Egy alak jön felé.

 

-Élek még?

Vagy ez a vég?

Címkék: vers versek zsuzsi légszomj

Szólj hozzá!

Eső

zsuzsiversei 2011.02.04. 19:21

Eljön az eső.

Tudom, hogy ő megértő.

Egy öngyilkos fiú lelke

Valahol sír, s könnyei esőként hullnak a földre

Figyelmeztetésül.

 

Szeretek elázni az esőben,

Megázni a fiú könnyeiben.

Könnyek áztassatok el,

Nekem ez az érzés kell.

 

Címkék: vers eső zsuzsi

Szólj hozzá!