Köd van mindenütt, Pusztaság, Kétség és homály. Lelkek harcolnak, Győznek és buknak el. Ha csöndben figyelsz Ezrek suttogják A szenvedők melankolikus dalát.
Lassan ivódik beléd, Ott mélyen a lélekben talál magának helyet. Megvéd. Nem gúnyol, nem nevet ki. Az erő, ami a zenéből árad, Létezik, létezik, és sohasem fárad. Akárhányszor eltaposnak, Elesel, vagy hazudnak, Magával hív egy utazásra Egy jó, szép…
Szabad akart lenni A saját útját járni. Hajtotta a vágy A hólepte magas csúcsok után. Már gyerekként is álmodott. Miben a csúcsra is feljuthatott. Már-már érezte a hegyi levegőt Melybe elvitte őt. Egyik nap gondolta megpróbálja Álmát valóra…
Eljön az eső.Tudom, hogy ő megértő. Egy öngyilkos fiú lelke Valahol sír, s könnyei esőként hullnak a földre Figyelmeztetésül. Szeretek elázni az esőben, Megázni a fiú könnyeiben. Könnyek áztassatok el, Nekem ez az érzés kell.