Szabad akart lenni
A saját útját járni.
Hajtotta a vágy
A hólepte magas csúcsok után.
Már gyerekként is álmodott.
Miben a csúcsra is feljuthatott.
Már-már érezte a hegyi levegőt
Melybe elvitte őt.
Egyik nap gondolta megpróbálja
Álmát valóra váltja.
Feljut a hegyre melyet fehér hó lep be.
Célja a Himalája csúcsa.
Sokat utazott mire odaért
De gyönyörű látvány tárult a szeme elé.
Képzeletben máris fent volt.
A csúcsig is eljutott.
Másnap el is indult útjára
Hogy a Himalája tetejét meg mássza
Palackot a hátra
Így indult el a hegy csúcsára.
Mászott, mászott egyre tovább
Hogy elérje célját.
Boldog volt és szabad
Mert végre a hegyen lehet.
Boldog hős akart lenni
Ki célját eléri.
Nem gátolta semmi,
Semmi.
Heteket vándorolt
De álma megvalósulni látszott
A Himalája csúcsa már megmutatkozott.
Boldog volt és szabad.
De csak most szerzett igazán tudomást róla
Hogy levegője fogytán.
De nem indult visszafelé útra
Bár az oxigén hiány fojtogatta.
Szédült,
A légszomj győzött.
Összeesett a hegyen
Amit annyira szeretett.
A szabadság vágya
Még mindig lángolt benne
Így hát mászott tovább a hegyen.
Az álma végül megvalósult
Fent volt a csúcson
De fuldokolt nagyon
Összeesett ismét
A csúcson mit szeretett
Oly nagyon.
Egyszer csak a távolból
Egy alak jön felé.
-Élek még?
Vagy ez a vég?
